dögkeselyűként köröztek
majd a haldoklókra száltak
és életet lehelnek
hogy aztán ő maguk vehessék el.

avagy

megmondom őszintén kicsit fáj, hogy egy két kúrásért sorba álltok a megszinglisült jócsajnál. a tumblr habzó krémje.

fáradtak vagyunk.
nem érünk már rá félni.

0509

egyéve mivolt, majdhogynem napra
és majdhogynem órára pontosan és
sérelmeztem hogy nem lehet megélni úgy ahogy volt
hogy te ügyet sem vetsz rá
ami persze nem igaz, de eltúloztam
mert akkoriban mindennel ezt tettük
aztán persze belebuktunk
én előbb
te utóbb
de tulajdonképpen egyidőben.
most csak nézem, hogy kilencedike van, azthiszem ma két éve hogy először találkoztunk
ma azthiszem két éve történt hogy megfordult a világ
hgy éltem 20 évet egyirányban 
aztán jött a kanyar
és az alföldről a hegyekbe kerültem.

bazdmeg. bazdmeg. bazdmeg.
bele se merek gondolni.
végig végképp nem.
meg sem merem nézni hogy tényleg 9-én volt e.
nehogy újra komolyanvegyemmagam.

az idő az úgy telik, mint egy vénember
aki idegesítően előtted baktat
megelőznéd, de kevés a hely
csak türelmetlenkedsz mögötte
és tudod hogy te sosem öregszel meg.

a két év tükrében a 20 év kézi poggyász a fedélzeten.
szinte pofátlanság hogy aznap is ugyanolyan színű volt az ég és a fák is ugyanott voltak és a duna sem hagyta el a medrét.
pofátlanság. méltatlan. megváltozott minden és nem történt semmi.
mint egy festmény a falon, amin megelevenedik egy alak.
téboly. 

tényleg nem merem végiggondolni. 
kellene hozzá egy csomó minden.
de legfőképp te.
aztán mi.
de most egyik sincs nálam.
megint csak egy kézipoggyász.
körözünk újra körbe körbe.
újabb év telt el
vagy újabb következik.
most dől el minden.

vajon a két kör a végtelent írja?

majd egyszer elmesélem nektek, hogy kioperálták belőlem szeptemberben az ikertestvérem. majd egyszer. talán.